Mintha az asszony arca is kezdett volna ismerősnek tűnni. Somolyogva így szólt: Hallja-e, az a fiatalember én vagyok és az ott a fiam! Magammal hoztam, hogy segítsen!” Aznap az asszony kályhája ki lett pucolva és duruzsolva melegíteni kezdte a házat. Ugyanazon a napon kezdődött el az ügyes kályhás fia, Răzvan Iancu inassága is. Szabályszerűen kétévente ki kell pucolni egy kályhát, hogy újra hatékonyan működjön. Az asszony kályhája sokszorosan túllépte ezt az időt...Iancu bá’ sosem adott fel hirdetést az újságban. Az emberek a kapujához jönnek, és kérdezik, mikor tud nekik kályhát, kemencét, sütőt vagy kandallót építeni. Dolgozott Konstancán, de a bulgáriai Dobrichban is, a moldvai Chişinăuban, a vráncsai Lepsán, a dunadeltai Szentgyörgyön. 1991 és 2003 között szerződés alapján dolgozik a Honvédelmi Minisztérium,az Oktatási Minisztérium,az ANL Basarabi számára, ezen szerződések meghaladják a 100 000 darabot. Răzvan segített neki a szünidőben. Aztán az építészeti egyetemre ment, aztán az ország építőtelepeire...

folytatás ...

Hagyományból eredő minőség 


A történet egy dobrodzseai faluban, Bărăganuban kezdődik, a hatvanas években, amikor Ilie Iancu, akkoriban inas, Ion Prodan bá’nál tanulja a kályhásmesterség titkait, aki mind a mai napig dolgozik, a maga 92 évével. 1963-ban, miután több otthon melege az ő munkáját dícsérte, Iliet Pantelimon faluba hívták, hogy építsen Vasile Dinescu bá’nak egy cserépkályhát. Látva, ahogy dolgozik, Marinescu bá is elhívta. Majd aztán Petrea Mogoş, Mircea Mototolea, Radu Strâmbeanu és még sokan mások. És így történt hogy egy cserépkályha miatt jött az ember a faluba és 5 év múlva ment el... Valamikor a 80-as évek közepén egy asszony elhívta Iancu bá’t hogy „nézzen rá” egy kicsit a kályhájára.” Úgy hallottam, maga ért hozzá. Nem tudom mi baja, de nem ad meleget. Egy fiatalember építette, már régen. 15 évig nem volt gondom vele!” Miután „ránéz egy kicsit„ a kályhára, Ilie Iancu megismerte saját keze munkáját.

Copyright © 2010 - 2011 La Gura Sobei